gyors vacsora – pisztráng fekete tésztával

Csak egy picit csalóka a megnevezés, mivel bruttó 35 percbe telt, mire az asztalra került, viszont abból 15 percnyi passzív rész volt.

A hétvégi bevásárlás során ismét sikerült pisztrángot találnunk (lidli) de mivel 2 db-os kiszerelésben adták és Férj nem szereti a halat*, így esélyessé vált, hogy – ha megvesszük – ketteske a fagyasztóban végzi. Hezitáltam egy sort, nem tudtam eldönteni, hogy megvegyem-e … de sejthető a végkimenetel … elvégre hezitálásról nem írunk posztot.. különben is, Anyós pajtás bejelentkezett rá.
Korábban már készítettem egy citromos verziót, de most valami másra vágytam. Plusz citrom se volt otthon. És a gyors vacsorának számomra az az alapfeltétele, hogy nem ugrunk be előtte a boltba egy laza és-most-mindent-megveszünk-ami-kell-a-főzéshez bevásárlásra, hanem az otthon lévő cuccokból kreatívkodunk.

Még a buszon hazafelé rágugliztam a lehetséges receptekre és végül maimoni-é tetszett meg, ezt használtam kiindulási alapnak.

• Első lépésnek bekapcsoltam a sütőt 220 fokra (halnak) és feltettem a vizet forrni (tésztaköretnek).
• Jó alaposan megmostam a pisztrángot, és papírtörlőn leitattam a felesleges vizet.
• A vajat – kb 2 diónyit – megsóztam, frissen tört borssal és 3 duci gerezd zúzott fokhagymával összekevertem (ez egyenértékes 6 db nem csernobili normállal), majd hozzáadtam frissen reszelt szerecsendiót és egy kis szárított narancshéjat.
• Beirdaltam a halakat és kívül belül bemasszíroztam a vajas cucc 2/3-ával. A hasába beletettem még egy kevés petruskát, de igazából ez nem sok vizet zavart ízügyileg.
• Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam és 15 percig sütöttem, majd feltekertem 250-re (max fokozat) és ott még 5 percig pirítottam.

• Időközben kétszer is felforrt a tésztafőző vizem 🙂 amikor már a 250 fokos részhez ért a sütés, akkor raktam bele a tésztát a vízbe (friss tészta volt!)(száraz tésztánál ennél sokkal több idő kell, átlag 8-10 perc, fajtától függően, zacsira ráírva).
• Egy serpenyőbe megmelegítettem a megmaradt vajas cuccot 3 darab szardellával – nem kell feldarabolni, szépen elolvad – majd erre került rá a nagyon al-dentére főtt tészta.
  A lényeg, hogy még 1 percig párolódva-puhulva kissé magába tudja szívni azt vajas szardellás cucmákot.
• Gyakorlatilag elkészült a mű, már csak tálalni kell …. szebben, mint én 🙂

ott a petrus…

Jó étvágyat!

Vélemények:
Anyós: finom, érdekes a tészta színe, a hal fokhagymás, de kissé sótlan**
Férj: n/a

*az egy enyhe kifejezés, hogy: nem szereti… Pár éve szilveszterkor olyan hidegtálat szereztünk vacsorára, amin lazacszeletek is voltak. Férj 3 cm-re a haltól meghúzta a demarkációs vonalat, falon innen bármi jöhet, de ami a hal felőli oldalon volt, azt nem volt hajlandó megenni, mert „érintkezik vele”.
Ellenben volt pár sikeres próbálkozásunk is, félév/falatka sebességgel és ilyenkor nagyon büszke vagyok rá 🙂

**vagy én szoktam el a sótól, vagy az általam vett sónak van kevésbé sós íze (??), de valamiért az esetek 50%-ban sótlan lesz amit főzök…