Szeretek főzni. Néha még időm is van rá. És – minden szerénytelenség nélkül – az esetek nagy többségében vagy jól, vagy kifejezetten jól sikerül.
Férj szerint.
Szerelmes 🙂
Én dettó.
Hogy honnan jött a blog? És miért?
Szeretném megőrizni a próbálkozásaimat, a sikereimet és a még fejlesztendő ételeimet az utókornak, hogy egyszer majd átadjam mindezt gyermekeimnek. Nagyszüleim még egy kis kockás füzetbe írták be a féltve őrzött recepteket, édesanyám már egy naplóba, helyenként újságból kivágott és beragasztott képekkel tarkítva, én meg a netre, linkekkel, fotókkal, mindennel. Sajnos egyik receptkönyvet sem tudhatom enyémnek, így erre az örökségére nem támaszkodhatom… helyette lesz a blog – project nr 1.
Az évek folyamán már rengeteg receptet gugliztam le, gyűjtöttem össze, raktam be a kedvencek közé, írtam bele xl-táblába, mentettem le a gépre…de a legjobban azt szeretem, ha megcsap az ihlet a hűtőt kinyitva, és az éppen rendelkezésre álló alapanyagból alkotok valami ínycsiklandozót.
Persze ilyenkor rögtön tollat ragadok, és grammra pontosan lejegyzetelek mindent… álmaimban. Legtöbbször épp csak felfirkálom egy cetlire a hozzávalókat, jobb esetben a mennyiségeket és a hőfokokat, meg valami hieroglifaszerű olvashatatlan izét…
Korábban kidolgoztam egy rendszer félét, aminek az az alapja, hogy a cetliket a lehető leghamarább átírom, és berakom egy pörgethető névjegykártyatartóba – könnyen kivehető, könnyen átlátható, ABC sorrendben van. Lassan elérem a 10 db-os álomhatárt…a szám a receptek darabszámára vonatkozik…
Szerencsére le is szoktam fotózni a végeredményt. Mármint az ételt, és nem a kézírásomat…:-). Sokszor. Több szögből. Persze mobillal, mivel az van kézközelben. És rögtön a tálalás után.
Férj kifejezetten örül ennek. Előtte a tányér tele illatozó falatokkal, de nem nyúlhat hozzá, amíg a megfelelő kép el nem készül.
Több szögből.
Türelmes.
Szerelmes 🙂
És mi lett mindennek a végeredménye?
Van egy csomó papírfecnim, részben olvashatatlan, meg egy rakat képem kajáról, ami anno finom volt, csak a recept hiányzik hozzá….
Így meg is lett a 2. számú projektem. Újraalkotni azt, amit már egyszer megfőztem, mobillal készített fotó alapján.. jó kis kihívás, nemde?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: